2010. október 22., péntek

"Nem tudom" - avagy: futurisztikus világkép…

Elérkezett hát a világ, amiben senkit nem érdekelt már semmi. A kizsigerelt Föld magányos lakói rombolták magukat és egymást. A már teljesen kiismert utcákon szaladgáltak az emberek… de akár robotnak is hívhatnám őket, hisz gondolataik kizárólag a pénzkeresés és a fajfenntartás körül forogtak… érzéseik pedig - ha voltak is - de csekélyeseknek és önközpontúaknak bizonyultak. Ebben a világban a kérdés a gyengeség jelének számított, mert könyvek ezrei hirdették az önállóságot, mint az új magányba fojtó bálványt.

Ezekben az időkben történt mindez, egy holdfényes éjszakán.
Egy tízéves gyerek ült a véráztatta szőnyegen kezében egy maszatos konyhakéssel. Halálos nyugodtsággal ült a sötétben, nem rezzent meg akkor sem, mikor a rendőr hírtelen felkapcsolta a villanyt.
A férfi rögtön a gyerekhez rohant.
- Nem esett bajod? - magához ölelte. - Ne félj, mostmár nem bánthat senki.
- Tudom. - Felelte a fiú hidegen.
A rendőr és társai körülnéztek. A szőnyegen testek hevertek. Egy férfié, és egy nőé. A fürdőszobában túlcsordult a kád. A víz fekete volt. Egy nő hevert benne átvágott torokkal.
A rendőrök a fejüket ingatták.

- Ki tehette ezt? - töprengtek egymás között.
Az egyik megfordult és leguggolt a kisfiú mellé. Kivette a kést a kezéből, a gyerek fel se nézett.
- Mi történt? - kérdezte csendesen. A kis Justin vállat vont. Aztán halkan elkezdte:
- Megkérdeztem aput, hogy miért halt meg anya… hogy miért kellett meghalnia. - Azt mondta nem tudja.
- Ma?
- Nem. Régebben.
- Ma mi történt? - fagatta a rendőr.
- Megkérdeztem a tanárnénit, hogy miért csúfolnak mert szegények vagyunk. Azt mondta nem tudja.
- Ma?
- Nem
A rendőr felbőszült. Kollégája csitítgatta. "csak hagyd beszélni"
- Hát jó. Mi történt még?
- Megkérdeztem aput, hogy miért engedi Isten, hogy szenvedjünk. Azt mondta nem tudja
- Ma?
- Nem.
- Mi történt még?
- Megkérdeztem aput, hogy Lynn miért ugrott a vonat elé. Azt mondta nem tudja. Ne gondolkozzak ilyeneken.
- Mi történt utána?
- Ha kérdeztem soha nem hallgattak végig.

- Kid neked ez a férfi? - mutatott a rendőr az egyik holttestre.
- Apám.
- És ez a nő?
- Tanárnéni.
Justint a kádhoz vezették.
- Kid neked ez a nő?
- Tanárnénivel jött.
- Miért jöttek?
- Mert rossz voltam az iskolában.
- Mit csináltál?
- Nem válaszoltam a tanárnéni kérdésére.
- Miért?
Justin vállat rántott.
- Mit mondtak apukádnak?
- Hogy nem tudják miért vagyok ilyen rossz. Erre ő azt mondta, hogy nem tudja ő sem.
- Azután mi történt?

- Meghaltak. -
- Ki tette ezt velük?
- Én.
A rendőrök elhűltek. Pár percre megfagyott a levegő.
- Miért tetted ezt a szörnyűséget? - kérdezte az egyik halkan.
Justin felemelte a fejét, tiszta égkék szemeivel a rendőrébe nézett, majd megrázta a fejét és felkiáltott:
- NEM TUDOM!!!!!

2010. január 30., szombat

February man





Another unknown man…


On top of the roof
Does his name matter?
Is he another proof
Of  the lack of  care
He was ever there…

Another statistic
One in the however many
Another suicide note
Just another tragedy

Another down-fall from a high-rise?
Another ending of a foggy faded life?
Another faith betrail?
Another train derail?
Or an other denial?
One more self revile?

Just an unknown man…
Some lines in the news…
Small letters somewhere
Underneath Tom Cruse
Does his name matter?
Or is this our sick sensation seeking?
Do we just  gossip on history
Or will we ever learn a thing?
Mealt our soul or burn
We all need some great turn…

Another unknown man…
But who is really dead?
He who jumped off a tower…
Or we who never cared?
Who is really weak?
He who choosed to go?
Or we who avert our eyes…
Blinded long ago?

Who is a coward?
Guess I’ll never know…
Those who stay to judge…
Or those who choose to go?