Elérkezett hát a világ, amiben senkit nem érdekelt már semmi. A kizsigerelt Föld magányos lakói rombolták magukat és egymást. A már teljesen kiismert utcákon szaladgáltak az emberek… de akár robotnak is hívhatnám őket, hisz gondolataik kizárólag a pénzkeresés és a fajfenntartás körül forogtak… érzéseik pedig - ha voltak is - de csekélyeseknek és önközpontúaknak bizonyultak. Ebben a világban a kérdés a gyengeség jelének számított, mert könyvek ezrei hirdették az önállóságot, mint az új magányba fojtó bálványt.
Ezekben az időkben történt mindez, egy holdfényes éjszakán.
Egy tízéves gyerek ült a véráztatta szőnyegen kezében egy maszatos konyhakéssel. Halálos nyugodtsággal ült a sötétben, nem rezzent meg akkor sem, mikor a rendőr hírtelen felkapcsolta a villanyt.
A férfi rögtön a gyerekhez rohant.
- Nem esett bajod? - magához ölelte. - Ne félj, mostmár nem bánthat senki.
- Tudom. - Felelte a fiú hidegen.
A rendőr és társai körülnéztek. A szőnyegen testek hevertek. Egy férfié, és egy nőé. A fürdőszobában túlcsordult a kád. A víz fekete volt. Egy nő hevert benne átvágott torokkal.
A rendőrök a fejüket ingatták.
- Ki tehette ezt? - töprengtek egymás között.
Az egyik megfordult és leguggolt a kisfiú mellé. Kivette a kést a kezéből, a gyerek fel se nézett.
- Mi történt? - kérdezte csendesen. A kis Justin vállat vont. Aztán halkan elkezdte:
- Megkérdeztem aput, hogy miért halt meg anya… hogy miért kellett meghalnia. - Azt mondta nem tudja.
- Ma?
- Nem. Régebben.
- Ma mi történt? - fagatta a rendőr.
- Megkérdeztem a tanárnénit, hogy miért csúfolnak mert szegények vagyunk. Azt mondta nem tudja.
- Ma?
- Nem
A rendőr felbőszült. Kollégája csitítgatta. "csak hagyd beszélni"
- Hát jó. Mi történt még?
- Megkérdeztem aput, hogy miért engedi Isten, hogy szenvedjünk. Azt mondta nem tudja
- Ma?
- Nem.
- Mi történt még?
- Megkérdeztem aput, hogy Lynn miért ugrott a vonat elé. Azt mondta nem tudja. Ne gondolkozzak ilyeneken.
- Mi történt utána?
- Ha kérdeztem soha nem hallgattak végig.
- Kid neked ez a férfi? - mutatott a rendőr az egyik holttestre.
- Apám.
- És ez a nő?
- Tanárnéni.
Justint a kádhoz vezették.
- Kid neked ez a nő?
- Tanárnénivel jött.
- Miért jöttek?
- Mert rossz voltam az iskolában.
- Mit csináltál?
- Nem válaszoltam a tanárnéni kérdésére.
- Miért?
Justin vállat rántott.
- Mit mondtak apukádnak?
- Hogy nem tudják miért vagyok ilyen rossz. Erre ő azt mondta, hogy nem tudja ő sem.
- Azután mi történt?
- Meghaltak. -
- Ki tette ezt velük?
- Én.
A rendőrök elhűltek. Pár percre megfagyott a levegő.
- Miért tetted ezt a szörnyűséget? - kérdezte az egyik halkan.
Justin felemelte a fejét, tiszta égkék szemeivel a rendőrébe nézett, majd megrázta a fejét és felkiáltott:
- NEM TUDOM!!!!!
.jpg)
